[Könyvkritik] A függőségbe került agykutató

Eddig főként az irodalom helyett az agykutatással foglalkozó könyveket olvastam. A függőség is egy lenyűgöző téma volt számomra.

Olyan könyveket olvastam, mint a <Dopamin típusú ember>, <Ekkora meglepetés az agykutatás>, <Ha szomorú vagy, menj az agykutatáshoz>, és a saját következtetéseim alapján arra jutottam, hogy
az agy is a test egyik szerve. De a hatása rendkívül uralkodó. Ennek az az oka, hogy az agy az a szerv, amely a test szabályozására fejlődött ki. De a kíváncsiságom megmaradt. Miért lesznek egyesek függők? És hogyan szabadulhatnak meg ettől a függőségtől? Reméltem, hogy valaki egyszer megválaszolja ezeket a kérdéseket. A könyv címe már önmagában is felkeltette az érdeklődésemet. Egy függő agykutató? Úgy éreztem, mintha a címben megadta volna a régóta fennálló kérdéseimre a választ. A könyv bevezető része is meglehetősen sokkoló volt, amikor a szerző bevallotta, hogy függő. Hogyan lett ebből a kábítószer-függőből agykutató? A kérdést a következő magyarázattal egyszerűen megválaszolták: ...

Végül az egyéves, drámai változással kezdődő kezelőközpontban eltöltött idővel együtt összesen 7 évbe telt a diploma megszerzése, és további 7 évbe telt a doktori fokozat megszerzése a posztgraduális képzésben. - 7. oldal

Judith Grisel szerző végül 14 évnyi küzdelem után tudta megváltoztatni a helyzetét: a függőből a függőséget kutató tudóssá vált. De miért lett függő?

George Koob, az Amerikai Nemzeti Alkoholizmus és Függőségkutató Intézet igazgatója szerint két út vezet az alkoholizmushoz: függőnek születni vagy sokat inni. Koob doktor nem viccel, és ha figyelembe vesszük, hogy bárki lehet a kettő közül bármelyik, akkor érthetővé válik, hogy miért ilyen gyakori ez a betegség. - 15. oldal

A függőség kialakulásának okai nagyon összetettek, de megtudhattuk, hogy a genetikai tényezők halálosak lehetnek. Bizonyos mértékig léteznie kell a veleszületett hajlamnak, és ennek a hajlamnak a leküzdéséhez az egész életünkben figyelni kell. Judith Grisel szerző is bevallja, hogy a függőségtől való megszabadulása után is rejtőzik benne a vágy. A függőség kialakulásának okait a 10. fejezetben, a Miért lettem függő? részben részletesen ismertetik.

Valójában mindenki, akit ismerek, használt valamilyen kémiai anyagot. Miért nem ők estek áldozatul a drogoknak? Például egy barátom, akivel kilencedikes koromban együtt rúgtak ki az iskolából, karriert csinált, és boldog családot alapított, amíg én a kezelőközpontban voltam. Nyilvánvalóan ugyanarról az útról indultunk, de én a gödörbe zuhantam, ő pedig gondtalanul siklott tovább a sima úton. Ez nem volt fair. - 287. oldal

A szerző megkérdezi, hogy miért pont ő lett függő, és bevallja a saját sérelmét. 30 éves kutatási eredményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy a függőségnek 4 oka van. Először is a genetikailag örökölt biológiai hajlam, a hatalmas mennyiségű gyógyszernek való kitettség, különösen a serdülőkorban, valamint a környezeti tényezők, amelyek kiváltják a kábítószer-függőséget. A legijesztőbb az volt, hogy "a hatalmas mennyiségű gyógyszernek való kitettség" tényező. Tehát még ha nincs is genetikai vagy környezeti tényező, ha egy gyógyszernek való kitettség eléri a bizonyos szintet, akkor megjelenik a függőség 3 fő jellemzője: a tolerancia, a függőség és a vágy. Vagyis ha nem tudunk mértékkel használni egy gyógyszert, vagy ha nincsen önbizalmunk, hogy mértékkel használjuk, akkor a függőség megelőzésének egyetlen módja, hogy távol maradjunk tőle. Ha a saját példámat nézem, akkor bár nem vagyok alkoholista, de a függőség küszöbén álltam a közelmúltban. Egy üveg sör a nyári munka után kettő lett, aztán erősebb sört választottam, majd a vodkát, a bort és más italokat is kipróbáltam... Ilyenkor mindenki iszik egy-két pohár bort, nem igaz? Ezen a gondolaton egyre jobban elvesztettem a mértékletességet. Végül olyannyira eljutottam, hogy ha bort vettem, akkor kiürítettem az egész palackot, a testsúlyom megváltozott, és epehólyag-gyulladást kaptam, ami miatt kórházba kellett mennem. Akkor jöttem csak észhez. "Ez a könyv szerint a függőség elkerülésének egyetlen módja az, ha mértékkel iszunk alkoholt, vagy ha nem vagyunk biztosak benne, hogy tudunk mértékkel inni, akkor távol maradunk tőle." Szomorú és keserű felismerés, de mégis egy fontos tanulság, amit meg kell jegyezni. Hogy ne járjunk koldusként a toleranciával, a függőséggel és a vággyal. Mert biztos vagyok benne, hogy senki sem akar függő lenni. De vajon a "genetikailag örökölt biológiai hajlam" valóban megváltoztathatatlan? Milyen mértékben kompenzálható a genetikai kockázat a tudomány és a technológia segítségével? A szerző sajnos azt állítja, hogy még mindig nehéz megtalálni ennek a veszélynek a pontos okát, és ezért a sérülékenység megelőzése is egyelőre lehetetlen. Azt mondja, hogy a génben egyetlen bázispár megváltozása is megváltoztathatja az eredmény struktúráját, ami természetesen megváltoztatja a funkcióját is, ezért lehetetlen megtalálni a legkisebb eltéréseket. Azt is mondja, hogy a genetikai hatások kontextusfüggők és hihetetlenül összetettek, ezért nem lehet őket megjósolni. De szerencsére a kutatók továbbra is nyomoznak. A "serdülőkorban való kábítószer-használat" az ún. kapuhatás. Azt jelenti, hogy ha a serdülőkorban kábítószereknek, például marihuánának vannak kitéve, akkor növekszik a kábítószer keresése. És azt is mondja, hogy ez a változás ugyanazon okból következik be, mint amikor a magzat kábítószereknek van kitéve. Ó, ez a rész is sokkoló volt. Az agy fejlődési szakaszában minden könnyen megtanulható, beleértve a kábítószer használatát is. Ezért a neurobiológiai fejlődés során a 25 éves kor előtt szerzett kábítószeres tapasztalatok sokkal erősebbek és tartósabbak, mint a későbbi években szerzett tapasztalatok. Tehát ha arra buzdítjuk a serdülőket vagy a frissen felnőtt fiatalokat, hogy ne dohányozzanak vagy igyanak alkoholt, akkor ne csak azt mondjuk nekik, hogy ne tegyék, hanem magyarázzuk el nekik a pontos okot. Azt hiszem, hogy a legtöbb gyerek önként lemondana a kábítószer használatáról. Persze a fiatalok önbizalmától függően ez a fajta megközelítés nem mindig hatásos.

A szerző végül arra a következtetésre jut, hogy "a függőség oka olyan sokrétű, mint maguk a függők". Ilyen bonyolult világban lehetetlen objektív eszközt találni a függőség mérésére. Ennek ellenére a szerző azt mondja, hogy meg kell értenünk a függőséget, és segítenünk kell egymásnak, mint leendő függőknek.

Ne feledjük, hogy a helytelen gyógyszerhasználat a kirekesztésből ered, a kirekesztés miatt súlyosbodik, és végül újra kirekesztést okoz. - 344. oldal

Végül is a lényeg az, hogy ne legyünk magányosak - és ne hagyjuk, hogy mások magányosak legyenek. A történet lényege a kölcsönös segítségnyújtás fontosságára helyeződik. Lehet, hogy a függőség igazi oka a magány. Ezért döntök úgy újra, hogy idén nem leszek magányos. Nem hagyom, hogy mások magányosak legyenek. Magamért és a környezetemben lévőkért.

※ A(z) durumis https://cafe.naver.com/culturebloom weboldalon található könyvet olvastam, és őszintén írtam ezt a könyvismertetőt.

※ Köszönöm a kiadónak, a Simsimnek a könyv biztosítását.