[Könyvismertető] Utálom az embereket

A cím annyira erőteljes volt, hogy azonnal felkeltette a figyelmemet a könyv iránt. „Utálom az embereket!” – kétségtelenül negatív mondat, de nem hiszem, hogy a rejtett jelentése is negatív lenne. A könyvborítóról megtudtam, hogy a szerző ügyvéd, amivel egy kicsit megsejthettem a mondat jelentését. Úgy éreztem, meg fogom tudni érteni, miért kezdett el utálni embereket.
Ez a könyv számos tekintetben váratlan fordulatokat tartogatott.
Először is, váratlan volt, hogy a szerző a könyv előszavában ezt nyilatkozta: „Az ügyvédek írók.” Sokan, én is ideértve, úgy képzeljük el az ügyvédeket, mint akik jól tudnak érvelni. De mivel a fő feladatuk az, hogy áttanulmányozzák a törvénykönyveket, megtalálják a kérdéses ügyhöz kapcsolódó jogszabályokat, és a tárgyalás előtt elkészítik az írásbeli beadványokat, érthető, hogy egyfajta írónak és tolmácsnak tekintik őket.
A tartalomjegyzéket böngészve is váratlanul olyan szavakra bukkantam, amelyekre nem számítottam. Wong Kar-wai filmjeinek ismerős címei – Chungking Express, Happy Together, In the Mood for Love, Fallen Angels – négy részre osztották a könyvet. Annyira kíváncsi voltam, hogy miért így csoportosította őket, hogy alig vártam, hogy elolvassam a szöveget.
De vajon milyen bonyolult és szomorú történeteket élnek át az ügyvédek?

 
Mielőtt belemerültem volna a szövegbe, feltűnt egy bekezdés, amelyben az ügyvédi törvényre hivatkozva tájékoztattak arról, hogy a történetek adatvédelmi okokból átdolgozásra kerültek. De az átdolgozás ellenére a leírás annyira részletes és az érzelmek olyan őszinték voltak, hogy szinte nem is érződött.
„Az ügyfelek feltétlen támogatást és empátiát várnak el. Én pedig szakmai kötelességemnek érzem, hogy távolságtartóan, objektíven vizsgáljam a dolgokat, és higgadtan reagáljak. Ez a konfliktus sokkal komolyabb, mint gondolnánk. Néha annyira súlyossá válik, hogy veszélyezteti a kapcsolatot. Sokszor láttam, hogy az ügyvéd a tárgyaláson annyira beleéli magát a szerepébe, mintha ő maga lenne a peres fél, és kitör belőle az érzelem. Mintha egy színdarabot néznénk. Természetesen vannak olyan perek is, amelyekben a felek nem a győzelemre, hanem arra törekszenek, hogy a nyilvánosság előtt „levezessék” a feszültséget, függetlenül a kimeneteltől. De kárba vesztett pénzről és időről van szó, csak egy pillanatnyi felszabadulásért cserébe. Nem javaslom. Még akkor is, ha az ügyfél csalódott, a lehető legnagyobb mértékben kerülöm a másik fél rágalmazását. Az érzelmi megnyilvánulásokat a lehető legkésőbbre halasztom. Nem akarok rossz benyomást kelteni. Természetesen nem lesz olyan élvezetes. De ha a végén, a ítélet kézhezvételekor mosolyogni tudunk, akkor vagyunk valóban győztesek. Ez a valódi ügyvédi munka.” – a szöveg részlete

 
Szerencsére eddig még nem volt szükségem ügyvédre, de ha mégis szükségessé válna, szívesen vennék egy ilyen ügyvédet. Ugyanis úgy gondolom, hogy a koreaiak hajlamosak az érzelmi megnyilvánulásokra. A bíróságon nem szabad érzelmeket mutatni vagy empátiát kérni, ha nagyobb az esélyünk a győzelemre. Az érzelmek gyakran a probléma megoldásával összefüggéstelen panaszok, és ez nem visz közelebb a célunkhoz.
A „A közvetítők nem esznek hamburgert” nagyon érdekes rész volt. A jogi környezetben dolgozó közvetítők számomra teljesen ismeretlenek voltak, de meglepett, hogy valóban léteznek. Miután megértettem, hogy miért léteznek és hogyan működnek, rájöttem, hogy a világ nagy, az emberek változatosak, és sok a megmagyarázhatatlan dolog. Az ügyvéd és a közvetítő kapcsolata nem hasonlítható-e a krokodil és a krokodilmadár kapcsolatához? De fontos megjegyezni, hogy ez a szimbiózis visszaélésre is adhat módot, és ez a felhasználóknak ártalmas lehet.
Son Su-ho szerző, vagyis ügyvéd ezt mondja: „Soha nem tudhatod, mikor kapsz kést.” „Nehéz épelméjűnek maradni ebben a világban.” Ennek ellenére nem adja fel a reményt. Ezért küzd a pályán. Vajon megkönnyebbült-e ez a könyv a lelkében? Remélem, igen. Ebben a világban, amely tele van értelmetlen emberekkel, a perek és a vádak soha nem fognak megszűnni, ezért jó ügyvédre van szükségünk.
 
 
 
※ A könyv a Naver Cafe Culturebloom (https://cafe.naver.com/culturebloom/1377302) oldalán került bemutatásra, és ez a vélemény a saját olvasmányélményemen alapul.