Ez egy AI által fordított bejegyzés.
Válasszon nyelvet
A durumis AI által összefoglalt szöveg
- Egy negyvenes nő egészségéért igyekszik mozogni és odafigyelni az étrendjére.
- Érdekes információkat szereztem a reggeli sétáról és a sétaversenyekről.
- Rájöttem, hogy a folyamatos séta javíthatja az állóképességet.
Én is egy negyvenedik évét taposó nőként nem tudok nem törődni az egészségemmel. Ezért mostantól igyekszem újrarendezni a mozgásomat és az étrendet, számos egészségügyi könyvet olvasok, nézek YouTube-ot, és valóban kipróbálok néhány tevékenységet.
„Nővér, sétálj először” című könyv olvasása is ennek a törekvésnek része.
A könyv címe már önmagában is magával ragadott. A séta egy olyan tevékenység, amit nap mint nap végzünk. Más szavakkal, mozgás közben tudunk edzeni anélkül, hogy erőltetnénk magunkat. Szokásom, hogy ebéd után sétálok egyet a közeli parkban. Valamiért úgy érzem, ha nem teszem meg, akkor megfeszülök és hízom.
De kíváncsi voltam, milyen konkrét előnyei vannak a sétálásnak, vajon elég-e ez az önfeledt, céltalan bolyongás, hogyan sétálnak mások.
Nagyon érdekes volt a kora reggeli sétákról szóló rész. „Ha korán sétálunk, az megnyugtatja a lelkünket. A nap fontos dolgainak befejezésekor az ember biztonságérzetet érez.”
Bár én nem azért megyek ki reggel sétálni, mert szeretnék, hanem azért, mert a reggeli 8 órás munkaidőhöz kell igazítanom magam, így kora reggel indulok el és sétálok, de a munkahelyre vezető séta különösen frissítő volt. Ha ködös volt a reggel, akkor is kalandként éltem meg a sétát, és ez még inkább élvezetesebbé tette, és úgy tűnik, mintha ez a kora reggeli időpont tette volna lehetővé.
A könyvből tudtam meg, hogy nemcsak futóversenyek, hanem sétaversenyek is vannak.
20 000 lépés az 10 kilométer. A mozgásom alapján nekem már egy napi 5000 lépés sem megy, nemhogy 3000-et, és 20 000-nél már tényleg komolyan kellene sétálnom, hogy megtegyem, szóval egy pillanatra megijedtem. De ha verseny, és a versenyek valahogy szítani szokták a versenyszellemet, akkor ha másokkal együtt megyek céltudatosan, az egészen más érzés, mint a céltalan séta, szóval nekem is kedvet csinált, hogy kipróbáljam.
„Sétálás, ami miatt futhattam a 10 kilométeres maratont” című fejezetben úgy éreztem, mintha pofon vágtak volna. Tehát nem azzal kell kezdeni, hogy „Futunk!”, hanem napi rendszerességgel sétálunk, és ezáltal a hosszú távok is kényelmessé válnak, javul a fizikai állapotunk, és így fokozatosan vágyunk majd a kihívásokra, az író őszinte vallomása igazán hiteles volt.
A „10 000 lépés séta helyett jobb a 30 perces séta” című fejezetben is olyan gondolatokat találtam, amiket sokáig meg fogok őrizni. Amikor nehéz időt szakítani az edzésre, de nem is tudunk nem mozogni, akkor húzzuk fel a futócipőnket és néhány percig csak sétáljunk. Így aztán, mint az író, mi is egy kicsit egészségesebben tölthetjük a negyvenedik évét.
※ A könyvet a Naver Cafe Culturebloom szolgáltatta, és ez a véleményem a könyv elolvasása után.
