[Könyvkritik] "Nővér, kezdjük a gyaloglással" olvasása után

Én is egy negyvenes éveihez közeledő nőként nem hagyhatom figyelmen kívül az egészségemre való odafigyelést. Ezért szeretném újrarendezni a mozgásomat és az étkezésem, már most, ezért több egészségügyi könyvet olvasok, nézek YouTube-videókat, és valóban kipróbálok néhány tevékenységet.
A „Nővér, kezdjük a gyaloglással” olvasása is ennek a törekvésnek a része.
A könyv címe azonnal magával ragadott. A gyaloglás egy mindennapos tevékenység. Más szóval, egy olyan mozgásforma, amelyet erőfeszítés nélkül is végezhetünk. Én is szoktam a közelben lévő parkban sétálni az ebéd után. Úgy érzem, ha ezt nem teszem meg, akkor nyugtalan leszek és hízni fogok.
De kíváncsi voltam, hogy konkrétan milyen előnyei vannak a gyaloglásnak, vajon ez az enyémhez hasonló, céltalan séta is jó-e, és mások hogyan gyalogolnak.

Nagyon érdekes volt a kora reggeli gyaloglásról szóló rész. „Ha korán sétálsz, megnyugszik a lelked. Olyan érzésed lesz, mintha egy fontos napi feladatot befejeztél volna.”
Bár én nem azért megyek ki reggel sétálni, hogy gyalogoljak, hanem azért, mert a 8 órás munkakezdéshez időben oda kell érnem, így kora reggel sétálok, de ez a séta különösen kellemes, így nagyon egyetértek ezzel a résszel. Ha ködös idő van, akkor úgy érzem, mintha kalandban lennék, ami miatt még élvezetesebbé válik a séta, talán azért van ez, mert korán reggel van.
A könyvből tudtam meg, hogy nem csak maratonverseny, hanem gyaloglós verseny is van.
20 000 lépés 10 kilométer. Az én napi mozgásomban már a 3000 lépést sem érem el, a 5000-ről nem is beszélve, így 20 000 lépésnél elképesztően szédültem. De ha verseny, és ha verseny, akkor valamiért versenyszellem ébred bennem, és ha másokkal együtt, céltudatosan gyalogolunk, akkor egészen más érzés lesz, mint ha egyedül, céltalanul gyalogolnánk, ezért úgy érzem, kipróbálnék egy ilyen versenyt.

A „10 kilométeres maraton, amit a gyaloglásnak köszönhetően tudtam teljesíteni” című fejezetben olyan érzésem támadt, mintha megütöttek volna. Tehát nem arról van szó, hogy rögtön nagyszabású futásra kellene törekedni, hanem arról, hogy ha naponta kitartóan gyalogolunk, akkor a nagyobb távolságok is könnyebbé válnak, és a fizikai erőnlétünk is javul, így természetesen a határainkat is feszegetjük, a szerző őszinte vallomása nagyon hitelesnek tűnt.
A „10 000 lépéses gyaloglás helyett a 30 perces gyaloglás a fontosabb” alcím is egy olyan mondat, amit meg kell őriznem. Ha nehéz időt szakítani a mozgásra, és ha nem is tudjuk elkerülni a mozgást, akkor vegyük fel a sportcipőt, és csak induljunk el egy kicsit. Ha így teszünk, akkor én is úgy érzem, hogy a szerzőhöz hasonlóan kicsit egészségesebben fogom tölteni a negyvenes éveimet.
 
 
※ A könyv a Naver Cafe Culturebloom-tól (https://cafe.naver.com/culturebloom) származik, és ez egy őszinte vélemény.

https://www.yes24.com/Product/Goods/103723366